A Külgazdaság 2010/1-2.
Paul Marer: A világválság és
Kelet-Európa
Elekes Andrea – Halmai Péter:
A költségvetési felülvizsgálat „legforróbb” témaköre: A Közös
Agrárpolitika finanszírozása
Körkérdés a válságról és az
állami beavatkozásról – Válaszolnak: Ádám Zoltán, Antalóczy
Katalin, Bod Péter Ákos, Chikán Attila, Csáki György, Gács
János, Karsai Gábor, Madarász Aladár, Muraközy Balázs, Nagy
Katalin, Palócz Éva, Richter Sándor, Sass Magdolna, Simonovits
András, Soós Károly Attila, Várhegyi Éva
Bakonyi Eszter: Szeretjük-e
a versenyt? Vélemények a piacgazdaságról Magyarországon
JOGI MELLÉKLE T: Galamb Zsófia –
Kányási Zsófia : A munkahelymegőrzéshez és a
munkahelyteremtéshez kapcsolódó közösségi állami támogatási
szabályok, illetve a hazai foglalkoztatás legfontosabb
támogatási lehetőségei
Külgazdaság,
LIV. évf., 2010. január–február (3–31. o.)
A világválság és Kelet-Európa
PAUL MARER
A 2007-től 2009-ig tartó
világválságot három, egymással kölcsönhatásban álló és egymást
erősítő válságként értelmezi a szerző: pénzügyi, likviditási és
reálgazdasági válságként, amelyek okait és következményeit
tárgyalja a cikk. A kelet-európai reálgazdaságokat egyidejűleg –
habár eltérő mértékben – három egymással összefüggő külső
sokkhatás érte: a globális pénzügyi és likviditási válság, amely
a vállalkozások és a háztartások számára folyósított külföldi és
hazai hitelek súlyos korlátozásához vezetett; a tőkebeáramlás
drámai csökkenése, amely mind a befektetéseket, mind a hiteleket
visszafogta; és az exportjuk iránti csökkenő kereslet, amely
igen gyors negatív hatást fejtett ki a kelet-európai országok
GDP-jére és foglalkoztatottságára. Hogy e sokkok különböző módon
és mértékben hatottak a tíz EU-tag kelet-európai országra, azt
magyarázza a valutarendszerük különbsége, lakosságuk deviza
eladósodásának mértéke és kormányaik krízis előtti fiskális és
monetáris politikájának minősége. Mivel Nyugat-Európa gazdasági
gyógyulása és középtávú növekedése valószínűleg lassú lesz,
ezért a kelet-európai országoknak szükségük lesz arra, hogy a
jövőben jobban támaszkodjanak olyan belső forrásból fakadó
tényezőkre, melyek jobb kihasználásával tudják majd
termelékenységük színvonalát és nemzetközi versenyképességüket
erősíteni.
Az oldal tetejére | Vissza az előző oldalra
Külgazdaság,
LIV. évf., 2010. január–február (32–66. o.)
A költségvetési felülvizsgálat
„legforróbb” témaköre: A Közös Agrárpolitika finanszírozása
ELEKES ANDREA – HALMAI PÉTER
A költségvetési felülvizsgálat
során a Közös Agrárpolitika (KAP) fennállása legnagyobb kihívása
előtt áll: már nemcsak a (közös) finanszírozásáról, hanem a
jövőjéről van szó. Nyilvánvaló, hogy az eddigi reform –
előremutató elemei ellenére – továbbra sem eredményezi a KAP
tartósan fenntartható rendszerét. A további változások
elkerülhetetlenek. A fiskális föderalizmus é más
politikai-gazdaságtani megközelítésekre támaszkodva a következő
kérdésekre keressük a választ. Indokolt-e a megreformált KAP
közös finanszírozása? Kiterjeszthető-e a nemzeti
társfinanszírozás? Fenntartható-e a közösen finanszírozott
közvetlen támogatások rendszere? Számos regionális (EU) vagy
globális szempont (globális élelmiszer-biztonság; a föld mint
stratégiai inputtényező; környezetvédelem; tisztességes verseny
stb.) szól amellett, hogy a szabályozás és finanszírozás
kereteit EU-szinten határozzák meg. Teljes központosítás
(központi finanszírozás, végrehajtás és ellenőrzés) azonban csak
az összekapcsolt termékek esetében lehet indokolt. Minden más
esetben megfontolandó a decentralizáció valamilyen mértéke.
Az oldal tetejére | Vissza az előző oldalra
Külgazdaság, LIV. évf., 2010. január–február (67–129. o.)
Körkérdés a válságról és az
állami beavatkozásról
Ádám Zoltán, Antalóczy Katalin,
Bod Péter Ákos, Chikán Attila, Csáki György, Gács János, Karsai
Gábor, Madarász Aladár, Muraközy Balázs, Nagy Katalin, Palócz
Éva, Richter Sándor, Sass Magdolna, Simonovits András, Soós
Károly Attila, Várhegyi Éva
A világméretű pénzügyi és gazdasági
válság következményeinek korlátozása szinte minden gazdaságban
olyan állami beavatkozási akciókat tett szükségessé, amilyeneket
korábban egyáltalán nem, vagy sokkal kisebb mértékben
alkalmaztak (bankok, pénzintézetek és termelővállalatok
államosítása, illetve állami részvétel a finanszírozásukban;
adott cégek, foglalkoztatotti csoportok és fogyasztói rétegek
érdekeit védő költséges állami mentőprogramok elindítása stb.).
E mellett olyan törekvések, amelyek egyes közfeladatok
magánosítására irányultak (pl. a nyugdíjrendszerek magánosítása)
jelentősen veszítettek vonzerejükből.
Az állami beavatkozás és gondoskodás így előtérbe került, és
gyanítható, hogy ez a fejlemény széles körben befolyásolja majd
a gazdaság szereplőinek jövőbeli viselkedését. Fontos kérdés,
hogy milyen mértékben alakul ki az a szemlélet, hogy az
állami beavatkozás erősödése csak kényszerű és átmeneti jelenség
volt, illetve milyen mértékben szoknak hozzá a gazdaság
szereplői a központi segítséghez és válnak viselkedésükben
függővé az állami gondoskodástól. További kérdések:
– Vajon a válság nyomán jelentősen átértékelődik-e az
államnak a gazdaságban játszott szerepe a világ országaiban?
– Mi lesz ezen a területen a növekvő eladósodással szembenézni
kénytelen kormányok teendője, illetve az EU tagországai esetében
az unió intézményeinek feladata?
– Van-e ezzel kapcsolatban a magyar politikai elitnek
stratégiája, és ha igen, ezek a stratégiák segítik-e a kérdés
megoldását?
– A válság nyomán milyen egyéb, az állami szerepvállalástól
független tendenciák befolyásolhatják tartósan a gazdasági
szereplők viselkedését, és ezek hogyan hatnak a hazai vállalatok
versenyképességének alakulására?
Az oldal tetejére | Vissza az előző oldalra
Külgazdaság,
LIV. évf., 2010. január–február (130–165. o.)
Szeretjük-e a versenyt?
Vélemények a piacgazdaságról Magyarországon
BAKONYI ESZTER
A cikk arra keresi a választ, hogy
hogyan vélekedik a magyar közvélemény a piacgazdaság néhány
alapvető vonásáról, intézményeiről és hazai tapasztalatairól két
évtizeddel a rendszerváltás után. Az elemzés középpontjában az
emberek versennyel kapcsolatos attitűdjei állnak mind
fogyasztóként, mind a kínálati oldal nézőpontjából. A Medián
idősoros vizsgálatainak köszönhetően a privatizációval, az állam
szerepével és a gazdasági sikerrel kapcsolatos vélemények
változását is vizsgálni tudtuk. A cikk fontosabb megállapításai
közé tartozik, hogy a magyar társadalom a rendszerváltás óta
egyre nagyobb mértékben utasítja el a piacgazdaságot, a
nagyvállalatok és földek magánosítását, a külföldiek
tulajdonlását, valamint a teljesítmények piaci jutalmazását. A
piacgazdaság elutasítottsága mellett jelentős a hazai versenyt
tisztességtelennek mondók aránya. A versenyt általában azok
kedvelik, akik maguk szinte teljesen védett helyzetben vannak
vele szemben.
Az oldal tetejére | Vissza az előző oldalra
JOGI
MELLÉKLET - VERSENYPOLITIKA ÉS VERSENYKÉPESSÉG: A
munkahelymegőrzéshez és a munkahelyteremtéshez kapcsolódó
közösségi állami támogatási szabályok, illetve a hazai
foglalkoztatás legfontosabb támogatási lehetőségei
GALAMB ZSÓFIA – KÁNYÁSI ZSÓFIA
A recesszió következtében 2008
októbere óta mintegy nettó 90 000–100 000-rel csökkent a
munkahelyek száma. Valójában ennél lényegesen magasabb lenne ez
az arány, amennyiben a jelen tanulmányban bemutatott
intézkedések bevezetésére nem került volna sor. Tekintettel
arra, hogy Magyarország az Európai Unió tagja, munkahelymegőrző
és munkahelyteremtő támogatási konstrukciók kialakítására
kizárólag a vonatkozó közösségi versenyjogi – állami támogatási
– szabályok betartása mellett kerülhet sor. A munkahelyteremtés
támogatása jogcímen az unió számos eszközt biztosít a tagállamok
részére. A válság kapcsán azonban a munkahelymegőrzés
elősegítése került inkább előtérbe, a szerzők véleménye szerint
a közösségi állami támogatási szabályok e téren meglehetősen
kevés lehetőséget biztosítanak a támogatást nyújtók számára. A
téma összefoglalásának fő indoka az, hogy megvizsgáljuk, a
kialakult gazdasági és pénzügyi válság legsürgetőbb kihívásaként
megjelenő munkanélküliség leküzdésére a versenyjog keretein
belül milyen megoldások állnak rendelkezésre. |