|
A Külgazdaság 2009/9-10.
MUNKÁCSI ZSUZSA:
Exportstruktúra és -specializáció a kelet-közép-európai
régióban
FRÉDÉRIC JENNY: Gazdasági és
pénzügyi válság, szabályozás és verseny
RÉTHI SÁNDOR: Stabilizáció a
bankszférában, tétovázás a reálgazdaságban – Válságkezelés
Oroszországban 2008. szeptember–2009. március – I. rész
TUDOMÁNY-, TECHNOLÓGIA- ÉS
INNOVÁCIÓ¬POLITIKA: HAVAS ATTILA: Magyar paradoxon? – A
gyenge innovációs teljesítmény lehetséges okai
JOGI MELLÉKLET: CZIGLER DEZSŐ TAMÁS:
A szerződésekre alkalmazandó jogról szóló Róma I. rendelet a
praktikum tükrében
Szeptember-októberi számunk
első cikke az exportstruktúra és exportspecializáció
kérdéseit vizsgálja a kelet-közép-európai régióban. Munkácsi
Zsuzsa cikkében megállapítja, hogy a kelet-közép-európai
országok közül egyedül Magyarországról mondható el, hogy az
ezredfordulót követően az áruexport folyó áras és
volumennövekedési üteme közel azonos mértékű volt, vagyis az
áruexport-árindex stagnált. A szerző arra keresi a választ, hogy
ez mennyiben magyarázható egyensúlyi és mennyiben strukturális
okokkal. Az eredmények fényében arra a következtetésre jut, hogy
a magyar exportárak ezredforduló utáni stagnálása részben
természetes folyamat lehet, ugyanakkor részben szerkezeti okokra
is visszavezethető. Frédéric Jenny, a párizsi ESSEC Business
School professzora, az OECD Versenyügyi Bizottságának elnöke a
gazdasági és pénzügyi válság, a szabályozás és a verseny
összefüggéseit elemzi. Felmerül a kérdés, hogy a
versenyhatóságoknak mi a szerepük a válság idején, és hogy
milyen következménye lehet a válságnak a versenyjogra nézve.
Állást foglal amellett, hogy a versenyjog alkalmazása során –
alapelveinek tiszteletben tartása mellett – figyelembe kell
venni a válság időszakára jellemző gazdasági körülményeket. Nem
szabad, hogy a versenyjog a válság időszakában változzon, a
végrehajtás során azonban tekintettel kell lenni arra, hogy a
makro-gazdasági tényezők hogyan befolyásolják a verseny piaci
mechanizmusát. Réthi Sándor kétrészes cikkében az orosz
válságkezeléssel foglalkozik. Az első rész a válságot megelőző
időszak eseményeit, a 2008 őszén meghozott válságkezelő
lépéseket, valamint az orosz kormány, illetve az OF Központi
Bank likviditásnövelő intézkedéseit mutatja be. Az NKTH által
támogatott Tudomány-, technológia- és innovációpolitika című
rovatunkban Havas Attila írását közöljük. Miközben nagyszámú
tudomány-, technológia- és innovációpolitikai eszközt
alkalmaznak Magyarországon, a magyar nemzeti innovációs rendszer
teljesítménye nemzetközi összehasonlításban gyenge. A cikk erre
az ellentmondásos jelenségre keres magyarázatot hat lehetséges
ok elemzésével.
A szerkesztő
Külgazdaság, LIII. évf., 2009. szeptember–október (4–28. o.)
Exportstruktúra és -specializáció a kelet-közép-európai
régióban
MUNKÁCSI ZSUZSA
A kelet-közép-európai országok általában kis, nyitott
gazdaságok, amelyek gyorsan integrálódnak a világgazdaságba. Az
utóbbi években (áru)export-piaci részesedésük – felzárkózásukkal
párhuzamosan – a fejlett országokénál dinamikusabban bővült.
Ugyanakkor egymáshoz képest és időben jelentős eltérések
figyelhetőek meg. Az ezredforduló előtt Magyarország exportpiaci
részesedése emelkedett a leggyorsabban a régióban, ugyanakkor az
ezredforduló után relatíve nálunk volt a leglassabb a növekedés.
Ezzel összefüggésben a kelet-közép-európai országok közül
egyedül Magyarországról mondható el, hogy az ezredfordulót
követően az áruexport folyó áras és volumennövekedési üteme
közel azonos mértékű volt, vagyis az áruexport-árindex stagnált.
A szerző arra keresi a választ, hogy ez mennyiben magyarázható
egyensúlyi és mennyiben strukturális okokkal. A visegrádi
országok és Románia áruexport-szerkezetét, az
exportspecializáció és az árindexek kapcsolatát, valamint az
importkereslet specializációban betöltött szerepét
tanulmányozza. Az eredmények fényében a magyar exportárak
ezredforduló utáni stagnálása részben természetes folyamat
lehet, ugyanakkor részben szerkezeti okokra is visszavezethető.
A cikk letöltése
Az oldal tetejére |
Vissza az előző oldalra
Külgazdaság, LIII. évf., 2009. szeptember–október (29–46. o.)
Gazdasági és pénzügyi válság, szabályozás és verseny
FRÉDÉRIC JENNY
A gazdasági válság és az azt kiváltó pénzügyi válság
következtében jogosan fogalmazódik meg sokakban a kérdés:
mennyire alkalmas a piacgazdaság a gazdasági növekedés és a
jólét megfelelő előmozdítására? Bár a gazdasági tevékenységek
formálásában az 1990-es évekre és a 2000-es évek kezdetére a
versenyjog térnyerése volt jellemző, jelenleg a kormányzati
beavatkozástól és a versenyjognál agresszívabb szabályozástól
várják a legtöbben a gazdaság talpra állítását és a
prosperitáshoz való visszatérést. Szükséges azonban azok érveit
értékelni, akik a gazdasági verseny és a versenyjog mint a
piacok működésének szabályozására legalkalmasabb eszköz halálát
jósolják. Érdemes tüzetesebben megvizsgálni a krízis gyökereit,
annak tüneteit, és a kezelésére kilátásba helyezett eszközöket,
majd felmérni, hogy mi a versenyhatóságok szerepe a válság
idején, és hogy milyen következménye lesz a válságnak a
versenyjogra nézve. Ezzel kapcsolatban 2009 februárjában az OECD
tagországai részt vettek egy, az OECD Versenyügyi Bizottsága
által szervezett ülésen. A következőkben leírtak nem az ülés
tartalmát hivatottak összegezni, hanem a megbeszélésen felmerült
témákkal kapcsolatban igyekszik véleményt formálni.
A cikk letöltése
Az oldal tetejére |
Vissza az előző oldalra
Külgazdaság, LIII. évf., 2009. szeptember–október (47–73. o.)
Stabilizáció a bankszférában, tétovázás a reálgazdaságban -
Válságkezelés Oroszországban 2008. szeptember–2009. március – I.
rész
RÉTHI SÁNDOR
A cikkben a szerző bemutatja annak a meglehetősen összetett
folyamatnak a főbb elemeit, amelyek az oroszországi
válságkezelést jellemezték és jellemzik mind a mai napig. Mivel
a válság Oroszországban csakúgy, mint a világban, először a
pénzügyi szférában jelentkezett, s a foganatosított intézkedések
nagyobb része is ezt a területet érintette, ezért a szerző
figyelme is elsősorban erre irányul. A monetáris megközelítést
az is magyarázza, hogy az oroszországi válság kirobbanása óta
eltelt viszonylag rövid idő nem teszi lehetővé, hogy a teljes
orosz nemzetgazdaságra vonatkozóan megalapozott és „végleges”
véleményt lehessen alkotni a válságkezelő intézkedések
hatásairól és következményeiről. Ennek ellenére a szerző
kísérletet tesz arra, hogy legalább főbb vonalaiban, erényeivel
és nyilvánvaló gyengeségeivel együtt bemutassa azt az
intézkedéssorozatot is, amely – helyi terminológiával – a
reálgazdaság megsegítését célozta. Az írást két részletben
közöljük, az első rész a válságot megelőző időszak eseményeivel,
a 2008 őszén meghozott válságkezelő lépésekkel, valamint az
orosz kormány, illetve az OF Központi Bank likviditásnövelő
intézkedéseivel foglalkozik. Az elemzés arra a következtetésre
jut, hogy jelentős költségvetési eszközök felhasználásával
sikerült stabilizálni a pénzügyi szférát, elkerülni a tömeges
bankcsődöket, ugyanakkor, amint azt látni fogjuk, a
nemzetgazdaság egészét tekintve a meghozott intézkedések
jószerével hatástalanok maradtak. Reményeink szerint a most
következő elemzés lehetőséget nyújt a magyar olvasó számára az
oroszországi válságkeze-lés részleteinek megismerésére.
A cikk letöltése
Az oldal tetejére |
Vissza az előző oldalra
Külgazdaság, LIII. évf., 2009. szeptember–október (74–112. o.)
TUDOMÁNY-, TECHNOLÓGIA- ÉS
INNOVÁCIÓ¬POLITIKA: Magyar paradoxon? – A
gyenge innovációs teljesítmény lehetséges okai
HAVAS ATTILA
Miközben nagyszámú tudomány-, technológia- és innovációpolitikai
(TTI-politikai) eszközt alkalmaznak Magyarországon, a magyar
nemzeti innovációs rendszer teljesítménye nemzetközi
összehasonlításban gyenge. A cikk erre az ellentmondásos
jelenségre keres magyarázatot hat lehetséges ok elemzésével. A
fő következtetés szerint ezek közül többet is figyelembe kell
venni a végső magyarázat kialakításakor. A legje-lentősebb
szerepe azonban az ún. keretfeltételeknek van: a makrogazdasági
helyzet, a tőkéhez jutás korlátai, a gazdasági szerkezet, a
piaci verseny formái és intenzitása, a vállalkozói kultúra
jellege, valamint a közfinanszírozású K+F szervezetek és a
vállalkozások céljai közötti alapvető eltérések annyira
kedvezőtlenül hatnak a vállalkozások innovációs tevékenységére,
hogy azt pusztán TTI-politikai ösztönzőkkel nem lehet
ellensúlyozni. A cikk által ajánlott magyarázat tehát a
TTI-politika határain túlra mutat. Ebből az is következik, hogy
nem érdemes „csodaszert” keresni: nem lehet néhány jól
megválasztott TTI-politikai intézkedéssel gyorsan, gyökeresen
javítani a nemzeti innovációs rendszer teljesítményét. Komoly
erőfeszítések szükségesek, amelyek átfogó megközelítésre
támaszkodva, az innovációra ható tényezők együttes
figyelembevételével mind a stratégiaalkotás, mind a
szakpolitikai eszközök tervezése és alkalmazása szintjén
lényeges változásokat céloznak meg.
A cikk letöltése
Az oldal tetejére |
Vissza az előző oldalra
JOGI MELLÉKLET:
A szerződésekre alkalmazandó jogról szóló Róma I. rendelet a
praktikum tükrében
CZIGLER DEZSŐ TAMÁS
Az Európai Közösség 2008. június 6-án elfogadta az Európai
Parlament és a Tanács 593/2008/EK rendeletét a szerződéses
kötelezettségekre alkalmazandó jogról (a rendeletet a
szakirodalom Róma I. rendeletnek is szokta hívni). A jogszabály
a szerződésekre alkalmazandó jogról szóló 1980-as Római
Egyezményt alakította át közösségi rendeletté. Miután a jövőben
a rendelet szabályozza majd, hogy mely állam jogát kell
alkalmazni a nemzetközi (határokon átnyúló) – magánjogi –
szerződések-re, kijelenthetjük: alkalmazásától kezdve az Európai
Közösség egyik legfontosabb nemzetközi magánjog tárgyú
jogszabályává válik majd. Ennek megfelelően, szerepéből eredően
a norma szabályai igen erősen hatnak majd a tagállamok közötti
kereskedelemre, és ezáltal a belső piac működésére. A cikk nem
az összes, hanem csupán a lényegesebb, nagy gyakorlati
jelentőséggel bíró rendelkezést vizsgálja, a jobb megértés
érdekében példákkal megvilágítva a rendelet alkalmazását. A
rendeletet 2009. december 17-től kell majd alkalmazni azon
szerződésekre, amelyeket ezen időpontot követően kötöttek.
A cikk letöltése |
