A Külgazdaság 2009/1-2.
KÖRKÉRDÉS: a pénz- és
tőkepiaci válság és a szabályozás összefüggéseiről –
Válaszolnak: Antalóczy Katalin, Bod Péter Ákos, Csáki György,
Király Júlia, Kovács Álmos, Mérő Katalin, Mohai György, Sass
Magdolna, Száz János, Várhegyi Éva
KALOTAY KÁLMÁN: A működő
tőke és a 2008. évi világgazdasági válság
LIGETI SÁNDOR: A pénzügyi
felügyeletek függetlensége és beszámoltathatósága
PELLÉNYI GÁBOR - SASS MAGDOLNA:
Magas olajárak – lehetséges kereskedelempolitikai válaszok
JOGI MELLÉKLET: DR. SZABÓ
SAROLTA: A kártérítés Körmértékének kiszámítása a Bécsi
Vételi Egyezmény szabályai alapján
ÚJ KÖNYVEK: Lámfalussy
Sándor: Pénzügyi válságok a fejlődő országokban (Dr. Osman
Péter)
Január - februári számunk
hagyományos év eleji
Körkérdésével indul, amely ezúttal a nemzetközi pénzügyi és
gazdasági válság okait, hatásait és az ebből levonható
következtetéseket veszi számba, különös tekintettel a pénzügyi
szabályozás átalakulásának kérdéseire. Válaszadóink különböző
perspektívákból – köztük pénzügyi és reálgazdasági folyamatok,
gazdaságpolitikai kérdések, működőtőke-áramlások, szabályozási
dilemmák irányából – vizsgálják az elmúlt egy-két év rendkívüli
világgazdasági fejleményeit és azok hazai vonatkozásait. E
kérdéskör egyik legfontosabb elemével, a globális
működőtőke-áramlások alakulásával, a visszaeséssel párhuzamosan
végbemenő szerkezetváltás jellemzésével és a változások
magyarországi implikációival foglalkozik Kalotay Kálmán cikke. A
cikk bizakodásra (is) okot adó konklúziója szerint Magyarország
bizonyos értelemben akár előnyére is fordíthatja a válságot,
amennyiben a regionális versenytársakhoz képest relatíve
leértékelődő forint és a külföldi működő tőke hasznossága körül
újjáépülő társadalmi konszenzus a gazdaságpolitikai kiigazítás
sikerét és a válság lecsengését követően akár a
működőtőke-beáramlás fellendüléséhez is elvezethet. Ugyancsak
szorosan kapcsolódik a pénzügyi világválság jelenségéhez Ligeti
Sándor tanulmánya a pénzügyi felügyeletek intézményi kereteinek
alakulásáról, valamint a felügyeletekkel szembeni követelmények
változásáról. Számunkat Pellényi Gábor és Sass Magdolna cikke
zárja a magas olajárak makrogazdasági hatásairól, különös
tekintettel az Európai Unió gazdaságában lezajló alkalmazkodási
folyamatra, valamint a lehetséges uniós szintű gazdaságpolitikai
válaszokra. A helyzet paradoxona, hogy „[a] második világháború
óta szinte minden recessziót az olaj árának jelentős emelkedése
előzött meg. Ugyanakkor mind az ökonometriai számítások, mind a
modellszimulációk arra világítanak rá, hogy az olajárak
emelkedésének hatása a gazdasági növekedésre mérsékelt és
átmeneti.” A gazdaság spontán alkalmazkodása ezúttal viszonylag
gyors és zökkenőmentes volt, a megrázkódtatások enyhítésére
rendelkezésre álló gazdaságpolitikai eszközök azonban továbbra
is meglehetősen korlátozottak.
A szerkesztő
Külgazdaság,
LII. évfolyam, 2009/1-2. (4-41. o.)
Körkérdés - a pénz és tőkepiaci
szabályozás összefüggéséről
Antalóczy Katalin,
Bod Péter Ákos, Csáki György, Király Júlia, Kovács Álmos, Mérő
Katalin, Mohai György, Sass Magdolna, Száz János, Várhegyi Éva
A 2007 nyarán elkezdődött amerikai
jelzálogpiaci válságból 2008 őszére nemzetközi bank- és ennek
nyomán tőzsdeválság bontakozott ki. A válság egyaránt sújtja a
fejlett és feltörekvő piacokat, az euróövezet várható 2009. évi
recessziója pedig az új kelet-közép-európai uniós tagországok
növekedési lehetőségeit is erősen beszűkíti. A fejlemények azt
mutatják, hogy a pénz- és tőkepiac, illetve a bankszektor
országhatárokon belüli és nemzetközi szabályozása nem töltötte
be stabilizáló szerepét. Lapunk hagyományos év eleji körkérdése
a világgazdasági visszaesés közvetlen kiváltó okának tekinthető
pénz- és tőkepiaci válság jelenségének elemzésével és a belőlük
fakadó tanulságok számbavételével foglalkozik. Ezzel kapcsolatos
kérdéseink a következők:
Ön szerint a szabályozásnak milyen irányt kellene szabni?
Melyek a válság legfontosabb tanulságai, melyeket a hatékony
nemzeti és nemzetközi szabályozásoknak a jövőben figyelembe kell
venniük?
Várakozása szerint az új szabályozások milyen hatást gyakorolnak
majd a nemzetközi tőkemozgás mennyiségére, szerkezetére és
irányára?
A cikk
letöltése
Az oldal tetejére |
Vissza az előző oldalra
Külgazdaság, LIII.
évf., 2009. január–február (42–61. o.)
A működő tőke és a 2008. évi
világgazdasági válság
KALOTAY KÁLMÁN
A 2008-as év döntő változásokat
hozott a világgazdaság fejlődésében: a pénz- és tőkepiacokon
alapuló nemzetközi integráció mély válságba került. Ez a cikk
azt vizsgálja, hogy a működőtőke-áramlások – a nemzetközi
kereskedelemmel egyetemben – hogyan képesek felváltani a pénz-
és tőkepiacokat a nemzetközi integrációs szerepben. Arra ugyan
nem vállalkozik, hogy teljes képet adjon a működő tőke jövőbeli
helyzetéről, azt viszont részletesen vizsgálja, mennyire felel
meg az a stabilitással kapcsolatos elvárásoknak, mennyiben
tükröződik benne a feltörekvő országok és a „ricardói javak”
növekvő szerepe, és mennyiben érinti az állam növekvő
szerepvállalása. A cikk végén a szerző arra is kísérletet tesz,
hogy röviden felvázolja, milyen kihívásokat és lehetőségeket
kínál a jelenlegi válság a magyar működőtőke-import számára.*
*A cikk a szerző
egyéni véleményét tükrözi, amely nem esik szükségszerűen egybe
az Egyesült Nemzetek és az UNCTAD hivatalos álláspontjával. A
szerző köszönetét fejezi ki a cikk első változatát értékelő
opponensnek a kézirat átdolgozására tett hasznos javaslataiért.
A cikk letöltése
Az oldal tetejére |
Vissza az előző oldalra
Külgazdaság,
LIII. évf., 2009. január–február (62–83. o.)
A pénzügyi felügyeletek
függetlensége és beszámoltathatósága
LIGETI SÁNDOR
A pénzügyi felügyeletek
szükségességéről és az integrált felügyeletek kialakításának
kérdéseiről folyó vita után felmerülnek a pénzügyi felügyeletek
önállóságának és beszámoltathatóságának kérdései is. Elméleti
közgazdászok hangsúlyozzák, hogy a pénzügyi felügyeleteknek
függetleneknek kell lenniük a kormányzattól, a politikusoktól és
a felügyelt szektor befolyásától is. A gyakorlat azonban azt
mutatja, hogy az államoknak a pénzügyi rendszer védelmében –
főleg válságok idején – be kell avatkozniuk a pénzügyi
folyamatokba, befolyásolniuk kell a felügyeleti tevékenységet
is. A felügyelő hatóságoknak be kell számolniuk tevékenységükről
a kormányzati szerveknek, és jelentéseikben, illetve a médián
keresztül a nyilvánosságnak is. A bankok egyesülései, a
határokon átnyúló bankműveletek elterjedése, a pénzügyi
konglomerátumok megkövetelik a különböző országok pénzügyi
felügyeleteinek együttműködését. Érdekellentétek jelentkezhetnek
az anya- és fogadó országok bankfelügyeletei között. Ezt
okozhatja az, hogy más lehet a jelentősége az adott
pénzintézetnek az anya- és a fogadó országban, illetve az
illikviditás és az inszolvencia kezelésében. Nehézségek
jelentkezhetnek a helyszíni ellenőrzéseknél, nyelvi problémák,
politikai nézeteltérések is felmerülhetnek. Az Európai Unióban a
határokon átnyúló banktevékenységnél az anyaországi felügyelet
elve érvényesül, különbséget tesznek azonban aszerint, hogy a
fogadó országban működő bankszerv fiókként vagy
leányvállalatként működik. Előbbinél az anyaország, utóbbinál a
fogadó ország pénzügyi felügyelete az illetékes. Az unióban is
jelentkeznek az anya- és fogadó országok felügyeletei közötti
munkamegosztás problémái, felmerül a pénzügyi konglomerátumok
egységes felügyeletének kérdése. Ez a vezető felügyeletek
kialakítását, illetve a felügyeleti kollégiumok létrehozását
eredményezte. Az európai pénzügyi piac kialakulása, az egyes
pénzintézetek több országban folytatott tevékenysége felvetette
a páneurópai pénzügyi felügyelet létesítésének szükségességét.
Egy ilyen szervezet kialakítását sokan az egyes országok
szuverenitását sértőnek tartják, és így a közeljövőben való
megvalósítását nem tartják időszerűnek.
A cikk letöltése
Az oldal tetejére |
Vissza az előző oldalra
Külgazdaság, LIII. évf., 2009.
január–február (84–110. o.)
Magas olajárak
– lehetséges kereskedelempolitikai válaszok
PELLÉNYI GÁBOR - SASS MAGDOLNA
A 2000-es évek trendszerű
olajár-emelkedése jelezte, hogy a dinamikusan bővülő kereslettel
a kínálat csak nehezen tudja tartani a lépést. A gazdaságok
spontán alkalmazkodása a dráguló olajhoz ugyanakkor viszonylag
gyors és zökkenőmentes volt. A legfőbb alkalmazkodási csatornák
a vállalati ellátási láncok reagálása, az
üzemanyag-helyettesítés, néhány ágazatban a termelés
áttelepítése az energiaforrások közelébe, valamint az
energiahatékonyság javítása. A gazdaságpolitika szerepe
másodlagosnak tűnik a drága olajhoz való alkalmazkodásban, bár
néhány hasznos beavatkozási terület kiemelhető. A
kereskedelempolitika eszközei abban játszhatnak szerepet, hogy
az európai vállalatok külföldön és az EU-ban is
„tisztességesebb” versenyfeltételek között működjenek, és a
háztartásokat és vállalatokat is ösztönözzék az energia
megtakarítására. Sajnos a kereskedelem- és gazdaságpolitika
lehetőségeit erősen korlátozza, hogy a meghatározó
energiatermelő és exportáló partnerek nagy része számára a
gazdasági és politikai hatalom legfontosabb forrása a
szénhidrogének termelése és exportja. Így a gazdaságpolitikák
mellett, sőt előtt a külpolitika szerepe meghatározó.*
* E tanulmány
alapjául az a kutatás szolgált, amelyet az ICEG European Center,
a GKI Energiakutató és az osztrák Wiener Institut für
Internationale Wirtschaftsvergleiche (WIIW) gazdaságkutató
intézetek közösen végeztek az Európai Parlament Nemzetközi
Kereskedelmi Bizottságának megrendelésére 2007 nyarán. Az
eredeti kutatás célja a magas olajárak európai gazdaságra
gyakorolt hatásainak felmérése, valamint a lehetséges
kereskedelempolitikai válaszok értékelése volt. A kutatás
eredményeként létrejött angol nyelvű elemzés letölthető az ICEG
European Center és az Európai Parlament honlapjairól „The Impact
of Sustained High Oil Prices on Trade Flows” címmel, aktualizált
változata (Pellényi–Christie, 2008) elérhető a WIIW honlapján,
végül egyes, Magyarországra vonatkozó következtetései (Pellényi,
2007) szintén az ICEG European Center honlapján találhatók. Sass
Magdolnának a relokációra vonatkozó kutatásait az OTKA (68435)
támogatta.
A cikk letöltése
Az oldal tetejére |
Vissza az előző oldalra
JOGI
MELLÉKLET: A kártérítés Körmértékének kiszámítása a Bécsi
Vételi Egyezmény szabályai alapján
DR. SZABÓ SAROLTA
Az Egyesült Nemzetek égisze alatt
született, az áruk nemzetközi adásvételi szerződéseiről szóló
egyezmény már hetvenegy ország által elfogadásra került. Ugyan
az egyezmény számos területen sikeresnek bizonyult, egy
jogvitában a felek számára legfontosabb kérdésben, azaz a
szerződésszegés következményeként járó kártérítés vonatkozásában
nem hozott egységet. Az egyezmény 74. cikke fogalmazza meg a
kártérítés alapvető szabályát, azonban nem nyújt külön
útmutatást a kártérítés öszszegének kiszámításához.
Következésképpen jelen tanulmány az Egyezmény Tanácsadó
Testületének 6. sz. véleménye („A kártérítés mértékének
kiszámítása az egyezmény 74. cikke szerint”) alapján az
egyezmény szerint megítélhető kártérítés vizsgálatára tesz
kísérletet. A Tanácsadó Testület megközelítési módjainak
alkalmazása így nemcsak összeegyeztethetőbb kártérítési összegek
megítéléséhez vezethet, hanem az egyezmény azon célját is
előmozdíthatja, hogy az az áruk adásvételére egy nemzetközileg
egységes jogot képezzen
A cikk letöltése |
A Külgazdaság 2009. évi számainak összefoglalói
