|
Magyarország és más
kelet-közép-európai országok nemzetközi versenyképességének
alakulása a rendszerváltástól napjainkig
Készült a Magyar Takarékszövetkezeti
Bank Zrt. és a Kopint Konjunktúra Kutatási Alapítvány között
létrejött kutatási támogatási szerződés keretében
A tanulmányt készítő munkacsoport:
Oblath Gábor (témavezető), Bartha Attila, Nagy Ágnes, Vakhal
Péter
Közreműködött: Gyukics Rita, Pécseli Mariann
Tanulmányunk hat kelet-közép-európai
új EU-tagország nemzetközi versenyképességének alakulásáról,
annak makrogazdasági hátteréről és tényezőiről kíván képet adni
a rendszerváltozástól napjainkig. Ugyanakkor arra is törekszik,
hogy a hazai gazdaság nemzetközi versenyképességét jellemző
fejleményeket a kelet-közép-európai (KKEU-i) országokkal
összehasonlítva értelmezze; így írásunkban a KKEU-i térség
egészére jellemző folyamatokról és az azokhoz viszonyított hazai
specifikumokról egyaránt szólni kívánunk. Először hat ország
folyamataival foglalkozunk: a visegrádi négyek (V4: Csehország,
Magyarország, Lengyelország és Szlovákia) mellett a két legutóbb
csatlakozott EU-tagország (Bulgária és Románia) fejleményeit is
áttekintjük. Amint azonban a versenyképesség makrogazdasági
hátterének áttekintése alapján látni fogjuk (3. fejezet), a két
országcsoportot jellemző folyamatok olyannyira különböznek
egymástól, hogy együttes kezelésük közgazdaságilag nem indokolt.
Ezért a későbbiekben elsősorban a V4-országok összehasonlító
elemzésére összpontosítunk, de az elemzés egyes pontjain
kitérünk az EU két legújabb tagországára is. Arra is felhívjuk a
figyelmet, hogy a versenyképesség részletesebb elemezéshez
szükséges külkereskedelmi adatok általában csak az 1990-es évek
közepétől, illetve végétől állnak rendelkezésre, így a
rendszerváltozást követő első időszakról csak a makrogazdasági
statisztikák alapján adhatunk áttekintést. Munkánk elején
néhány, a nemzetközi versenyképesség értelmezéséhez és méréséhez
kapcsolódó nélkülözhetetlen fogalmat tisztázunk; ennek keretében
a hazai gazdaság versenyképességének alakulásáról kétféle
hipotézist fogalmazunk meg, amely későbbi elemzéseinkhez
támpontot kínálhat. A következő lépésben a reálgazdasági,
illetve árszintfelzárkózás, továbbá egyes makrogazdasági
folyamatok, majd az import belső és a kivitel külső piaci
részesedésének alakulása alapján igyekszünk képet adni a
vizsgált országok versenyképességének változásairól. Ezt
követően térünk rá a számunkra releváns bontásra (az EU-n belüli
és azon kívüli kereskedelemre), s így vizsgáljuk a piaci
részesedések alakulását folyó és változatlan áron, továbbá
kitérünk a cserearányok változásaira is. Látni fogjuk, hogy a
2000-es években a hazai kivitel volumene más kelet-közép-európai
országokhoz hasonlóan teljesített, a lényeges különbség a
kiviteli árak alakulásában mutatkozik, ami okkal veti fel a
kérdést: exportáraink emelkedésének versenytársainkhoz
viszonyított lemaradása, illetve cserearányaink romlása vajon a
hazai versenyképesség gyengülését jelenti-e? Ezt a kérdést
vizsgálva, előbb az úgynevezett CMSA- (constsant market share
analysis) módszerrel vizsgáljuk a versenyképesség alakulását;
itt térünk ki a kivitel technológiai összetételére és annak
változásaira. A következő lépésben foglalkozunk a viszonylati
ár- és cserearányindexekkel, továbbá a külkereskedelmi
egységértékek szintjének összehasonlításával. A továbbiakban a
versenyképesség intézményi/minőségi mutatóit hasonlítjuk össze,
végül ökonometriai módszerekkel igyekszünk azonosítani a kivitel
alakulását meghatározó tényezők számszerű hatását. A Függelék
kiegészítő információkat tartalmaz: első része a különböző
módokon számított reálárfolyam-indexekkel, a második az
FDI-beáramlással foglalkozik.
|
Kutatás
Vissza az előző oldalra